Bleach nevelde

Itt Bleach-es fanficceket olvashattok amiket különböző helyekről gyűjtöttem össze!

Figyelmeztetés!A fanficek tartalmazhatnak olyan szövegeket amik 18 éven aluiaknak nem ajánlott!Az oldal nem vállal senkiért felelősséget!Pl:yaoi,horror

Cím: Sex on the Bleach
Írta: UltraViolet
Fandom: Bleach
Párosítás: Kurosaki Ichigo és Abarai Renji
Figyelmeztetés: yaoi, one-shot
Korhatár: R



- Unatkozom! - szólt Renji, aki Ichigo ablakából kémlelte a környéket és unatkozott, és, hogy is került oda?

*Flash back*
Ichigo mint minden este elment lezuhanyozni. Mikor végzett megtörölközött, de bosszankodva konstatálta, hogy elfelejtett magával hozni alsó gatyát, így hát maga köré csavarta a törölközőjét és a szobájába ment.Belépett a szobába és szét se nézve rögtön a szekrénye felé vette az utat. Kinyitotta és elővett egy tiszta alsót. Úgy gondolta, hogy nyugodtan felveheti itt is -és azért is, mert lusta volt vissza menni a fürdőbe- nyugodtan dobta le magáról a törcsit. "Szia Ichigo!" ekkor hallotta, meg a mély férfi hangot, amiben Renjiét vélte felfedezni. Csakhogy ez a pillanatnyi momentum épp akkor zajlott le, mikor lépett volna bele az alsóba és maga a meglepetés ereje, hogy nincs egyedül a szobában és az, hogy pucér nem sokat segített a dolgon. Így mikor oda akart fordulni véletlenül megbotlott az alsójában és eltaknyolt a földön.
Szegény Renji ijedten szaladt oda Ichigohoz, hogy segítsen, de mire oda ért már csak egy főtt rák színezetű nagyon pipa Ichit talált, akitől meg is kapta a magáét.
*Flash back end*

- Na mi van, még mindig haragszol? Hányszor mondjam még el, azt hittem láttál, mikor beléptél a szobába. - mentegetőzött a vörös shinigami.
- Aha. - volt Ichigo egyetlen válasza. Aki időközben felöltözve az ágyán kényelembe helyezve magát, olvasgatott - vagyis inkább csak bosszankodott.
Élete egyik legcikisebb jelenetét élte át, pár perce, és folytonosan csak az járt az eszébe, és az, hogy most a másik mit gondolhat most róla. Bár legalább azért hálát adott volna ha legalább nem a vörös hajú shinigami lett volna az, így csak még kényelmetlenebb a helyzet.

*10 perc múlva*

- Csináljunk valamit! - lelkesedett Renji.
- Hát, csinálj! - kevésbé a megszólított.
De amint ezt kimondta megszólalt a ház jellegzetes hangú csengője. Ichigo nem nagyon izgatta magát ezen, csak akkor amikor, Yuzu felszólt, hogy őt keresik. Felkelt az ágyról és leballagott a lépcsőn egészen az ajtóig.
Ott viszont barátai álltak név szerint Ishida, Chad, Orihime és még Rukia is ott volt. Nem nagyon értette, mit keresnek itt mindannyian, már kezdett a legrosszabbra gondolni.
- Jó estét Ichigo! - de Orihime kedélyes üdvözlése megcáfolta ezt a feltevést.
- Sziasztok! Hát ti mi járatban?
- Gondoltuk olyan szép esténk van, és ránk férne egy kis szórakozás. Mostanság annyiszor megmentettük a világot. Ma nyílik pár utcával arrébb egy szórakozó hely, és talán elmehetnénk és eljöttünk megkérdezni, hogy eljönnél e te is? - kérdezte Orihime a szokásos stílusában.
Ichi egy percet gondolkodott és hát üsse kő, elmegy úgyis régen mozdult már ki itthonról.
- Rendben skacok! Várjatok egy percet, felszaladom és átöltözöm. - a végét már az emeletről kiabálta le nekik.
Mikor felért a kényelmetlen helyzetek elkerülése végett Renjit kiküldte a szobából a többiekhez. Gyorsan magára kapott egy farmert egy fekete sárkány mintás inget, belőtte a séróját és már kész is volt kb. 5 perc alatt.
Lent elköszönt apjától aki egy Kurosaki féle búcsúzással engedte útjára fiát. Aminek mellék termékeként kitört az ajtó.

Mire oda értek javában folyt a buli és hosszú sor kígyózott a kapu előtt. Mikor beértek a kis csapat nagy része rögtön ráérzett a hangulatra. Orihimére úgy ragadtak a pasik, mint légypapira a légy. Bár mikor meglátták mellette Chadot a legtöbbnek inába szállt a bátorsága és úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Ichigo ennek ellenére is unatkozott beszélgetni csak akkor lehetett, ha az ember kiordítja a tüdejét a hangos zene miatt és hát az, mégsem olyan kellemes. Ishida egy hosszú barna hajú nővel kezdett beszélgetni, akin látszott, hogy jóval ídősebb nála.
Ichigo kezdett szomjas lenni így aztán intett a kis csapatnak, hogy elmegy inni valamit. Renji ezt észre véve vele tartott. Oda érve a pulthoz vettek egy-egy pohár koktélt, az ital lapon sok érdekes és ízletes ital volt feltüntetve de végül a "Sex on the Beach"-t választották.
Leültek az egyik asztalhoz ahonnan látták a többieket és elkezdtek beszélgetni. Egy ídő után azon nevetgéltek és fogadtak, hogy Hime melyik udvarlója lép le és melyik próbálkozik be nála és aki vesztett az hozza a következő "Sex on the Beach"-t.
- Ichigo, te tudod mi ez az ital? Ilyet még soha nem ittam.- mondta a vörös shinigami miközben a pohara tartalmát, vette közelebbről szemügyre.
- Ja Tudom! Alkoholos koktél. - magyarázta.
- És mi van benne? Mert az íze nagyon jó. - kortyolgatta tovább.
- Hát lássuk csak...- gondolkodott. - Van benne vodka, narancslé, baracklikőr, áfonyalé, jégkocka meg ilyesmi. - majd mondandója után felhörpintette a pohara alján levő italt. Mivel mind a kettejük pohara kiürült rendeltek még egy körrel.
 
*1 óra múlva*

-... és akkor azt mondta, hogy mért ne! Érted, hogy mért ne! - Ichi jókedvűen magyarázott mindent össze. Renjinek is feltűnt, hogy a fiú milyen fesztelen lett egy óra és pár pohár után. Megtudta volna szokni ezt az Ichigot.
- Jól vagy? - kérdezte miután Ichigo majdnem lebukott a székről.
- Hát persze tök jól vagyok! Tán nem úgy nézek ki? - kérdezett vissza meglepődve majd csuklott egyet.
- Hej Renji?
- Mond! - A vörös hajú shinigami is kezdett szédülni, de még tartotta magát. Hála a több évnyi tapasztalatnak és gyakorlásnak.
- Ki kell mennem a vécébe... - mondta majd újból kortyolt a poharából. Próbált felállni de ülve nem is érezte, hogy ennyire forog a föld.
Renji látva Ichigo, hogy szerencsétlenkedik megsajnálta és nem akarta, hogy bármi baja essék elkíséri az illemhelyre.
A vécék a disco mögött egy külön kialakított kis épületben voltak. Aminek a fiuk az egyik a lányok pedig a másik oldalán mehettek be. Renji karon fogva vezette be a narancssárga hajú shinigamit az egyik fülkébe majd magukra zárta az ajtót.
Ichi egy kicsit értetlenkedve állt azelőtt a tény előtt, hogy Renji miért van bent a vécé fülkében. De mivel eléggé kellett már magán könnyítenie, nem zavartatta magát.
- Hej izé Renji... te miért is jöttél be? - kérdezte azért meg mégis, mivel elég ciki volt kusban hugyozni.
- Milyen kérdés ez? Természetesen azért nehogy valami bajod essen! ? mondta a vörös.
Majd kb. egy perc síri, csend után Ichigo megszólalt.
- Renji te voltál már férfival úgy? De persze ezt nem azért mondom, mert én olyan vagyok, a csajok érdekelnek. Csak kíváncsi voltam. - nevetgélt pirulva miközben zipzárolta be a nadrágját. Fogalma sem volt, honnan a szedte a bátorságot, hogy ilyet kérdezzen, de most annyira nem is érdekelték az indokok.
- Ki mondta, hogy én nem a nőkhöz vonzódom. - értetlenkedett látszatra Renji.
Ichigo ezzel lezárta a témát, úgy gondolta, mást úgy sem fog kiszedni a másikból akart volna kimenni csak, hogy ezt egy bizonyos vörös hajú alak megakadályozta.
- Renji nem akarsz kimenni? - nézett rá nagy szemekkel, az alkohol mámoron keresztül.
- Honnan tudod, hogy nem vonzódsz a férfiakhoz, ha még nem is próbáltad? - kérdezte a vörös kaján vigyorral. Majd gondolt egyet és a következő pillanatban eltüntette a közöttük lévő távolságot.
Ichigo már csak arra eszmélt fel, hogy a másik a nyelvével ostromolja az övét, megpróbálta eltaszítani magától, hogy majd aztán jól leordibálja, hogy mégis mit képzel vele,ne szórakozzon. De aztán mégsem tudott megválni ettől a kellemes élménytől élvezte a másik közelségét, és szentül meg olt róla győződve, hogy az alkohol miatt. Aztán az ellenkezés helyett inkább a másik nyaka köré fonta a karjait. A vöröske ezen felbuzdulva megszakította a csókot és áttért Ichigo fülének és nyakának a nyalogatására és harapdálására. Amire halk sóhajok és nyögések voltak a válaszok. De ennél tovább nem akart menni Ichi beleegyezése nélkül.  
- Ichigo!?
- Hhn? - nyögte.
    
- Biztos... hogy... akarod? - tette fel a kérdést miközben minden szó után egy csókot adott neki.
- Aha! Erre vágytam már mióta. - majd egy picit ő is meglepődött szavain nem csak Renji. Bár ezt a vöröske nem tette szóvá de örült, hogy ezt hallja, mivel egy ideje ő is más szemmel nézett a narancssárga hajú shinigamira.
Majd ismételten csókokkal borította be Ichi nyakának kívánatos finom bőrét és felcsúsztatta az inget, hogy megérinthesse annak felforrósodott bőrét. De látván Renji mennyire el van foglalva ő sem akart tétlenkedni így aztán hozzádörzsölte már elég kemény kívánalmát a másikéhoz, aki szintén ugyan azzal a problémával küzdött, mint ő.
*a szűk farmer effektus*
Kigombolta Renji farmerjét, hogy megszabadítsa a kínzó ruhadarabtól, aki ezt érezve ugyan ezt a műveletet hajtotta végre rajta is. Mikor megérezték egymás forró, ágaskodó férfiasságát szinkronban, egymásnak a legnagyobb örömet okozva, gyengéden simogatni és huzigálni kezdték  a testrészen a bőrt. Mámoros köd ölelte körül őket, ami a külvilágot teljes mértékben kirekesztette csak a discóból kiszűrődő zene keveredett a halk zihálásukkal, nyögéseikkel és sóhajaikkal. Apró remegések hullámoztak végig testükön előjeleként, hogy nemsokára eléri őket az élvezet.
Ichigo kéjesen felnyögve feszítette hátra fejét és engedte ki magját a másik kezébe. Renji sem bírta már sokáig és látva partnere élvezettel teli arcát ő is elélvezett.
Addig álltak így egymást támasztva, míg a mámoros köde fel nem szállt és ki nem tisztult valamennyire az elméjük.
- Hát ez jóh volt! Nemh bánthad mheg? - kérdezte a vöröske miközben légzését normalizálta.
- De! Most csupa mocsok a ruhánk. - kacarászott Ichigo miközben Renjire majd rá hozta a frászt.
Renji ezen megnyugodva, boldogan konstatálta, hogy a másik nem vesztette el a humorérzékét. Így aztán kibontakoztak egymás öleléséből és letisztogatták magukat a vécépapírral. Felöltözve és rendbe szedve magukat léptek ki a fülkéből és indultak vissza.
Csendben mentek egymás mellett egyikük sem, szólt egy szót sem, mind a ketten most dolgozták fel a vécében történteket. Majd Renji, hogy megtörje a jeget, barátian Ichigo vállára tette karját. Majd sejtelmesen a fülébe súgott.
- Ichigo, kérsz még egy "Sex on the Beach"-t. - és egy sejtelmes mosoly jelent meg a szája szegletében.


                                                       The End

Jelentek én még valamit neked?

Szeptember volt. Az emberek világából kezdett eltűnni a nyár forrósága, melynek helyét az esős, hűvös ősz vette át. A fák levelei is elkezdtek sárgulni már.
Soul Societyben sem más a helyzet, csak a nyugodt, téli álmára készülő környezet mellett izgatottság, elszánt felkészülés, erőt próbáló gyakorlatok, szóval kemény edzés lepte be. Minden shinigami a nagy téli összecsapásra fejlesztette képességeit.
De egy valaki szünetet rendelt el magának a hónap tizedik napjára. Ez a valaki csak szobájának ablakánál állt, könyökével a párkányra támaszkodva. Kissé szomorkásan tekintett ki a többiekre, akik keményen dolgoztnak. De neki ezen a napon semmi, de semmi indíttatása nem volt arra, hogy egyáltalán ebből a helyiségből kijöjjön.
A világos vörös hajú nő egy ezüstből készült nyakláncot szorít öklében. A nyakláncon pedig két ezüstgyűrű volt egybeakasztva.
- Fordult a kocka. Most Te vagy a szülinapos, és én vagyok az, aki az élők világába ment ajándékért. Pedig Te már nem is vagy itt velem. Elhagytad Seireitei-t, elhagytad az osztagod, Kirát, és... és engem is elhagytál, szinte egy szó nélkül... Még mindig nem értem, miért. De a lényeg az, hogy már jó ideje nem vagy velem. Mégis, mikor ezt a láncot megláttam a Földön egy ékszerboltban, gondolkodás nélkül vettem meg. Neked szántam, ajándékba. Teljesen kiment a fejemből, hogy Te árulóként Hueco Mundóban vagy!
Már olyan régóta ismerjük egymást. Emlékszel még egyáltalán az első találkozásunkra?
Ugye emlékszel?
Még sosem kötődtem így senkihez, mint Hozzád. De Te mindig eltűntél, és én sosem tudtam, hová. Viszont mindig vissza is jöttél!
Most pedig, tudom, hol jársz. És azt is tudom, hogy nem jössz vissza.
Egyáltalán minek mentél el? Miért hagytál itt? Miért nem tudtál legalább normálisan elköszönni?
Miért tetted ezt velem?! - szakította meg gondolatmenetét Rangiku, s ellökte magát az ablaktól.
Már-már abban a hitben élt, hogy sikerült túltennie magát Gin távozásán. De a mai nappal be kellett látnia óriási tévedését.
Igazából nem telt el egy nap sem, hogy ne jutott volna eszébe az ezüsthajú férfi. Ez az egész "készüljünk a döntő csatára" - játék az agyára ment, hisz minden pillanata a dezertálásra emlékeztette.
Kesergéséből egy pokollepke tépte ki. Üzenetet hozott. A Gotei 13 főkapitánya a hadnagyokat hívatta a tárgyalóba. A lehető legsürgősebben kellett néhány önkéntes, mert Espada erősségű ellenséget észleltek az emberek világában.
Bár őszintén szólva semmi kedve nem volt hozzá, a tizedik osztag hadnagya is elindult. Valamivel mégis csak ki kellene vernie a fejéből ezt a napot. Emiatt rögtön jelentkezett is a feladatra, gondolván egy kis harc biztos jót tesz, de legalábbis a figyelmét eltereli a fájó tényekről.
Vele tartott még Renji és Shuuhei is.
Megnyitották a Senkaimont, s a három hadnagy átlépett az élők világába.
Három erős reiatsut éreztek, három különböző irányból. Egymásra néztek, s egy biccentéssel szét is váltak.
A nő még vetett egy pillantást a még mindig kezében levő ezüstláncra, majd becsúsztatta kimonója egyik zugába, s shunpora váltott.
Viharos sebességgel közeledett az erős lélekenergia felé. De ahogy egyre közeledett, valami olyasmit érzett, amit nem akart elhinni. Nem akarta elhinni, hogy a sugárzó reiatsu ennyire ismerős legyen, inkább érzéki csalódásnak fogta fel, s még gyorsabb tempóra váltott.
Mikor már a közvetlen közelben érezte a töretlenül ismerős energiát, megállt egy ház tetején, s körülnézett.
Azonban senkit sem látott, s a tömérdek lélekenergia belepte a környéket. Szinte észrevétlenül vált üldözöttből üldözötté.
Két viszonylag vékony, de erős kar ölelte át hátulról. A "támadó" a nő füléhez hajolt.
- Rég láttalak, Rangiku - szólalt meg dallamos hangján, amitől a vörös hajú megborzongott, szemei tágra nyíltak, s rá kellett jönnie, ez nem egy érzéki csalódás. Válasz nélkül próbált megfordulni az izmos karok szorításában. Ahogy szemtől szembe találta magát eredeti üldözöttjével, végleg rá kellett jönnie, hogy nem az érzékei játszottak vele.
Nem csak a lélekenergia, hanem a hang, az arc, az ezüst tincsek... Tényleg a harmadik osztag áruló kapitánya állt előtte.
- Gin? - bámult a hatalmasra nyílt kék szemeivel.
- Ennyire megváltoztam volna? - nézett ártatlanul az említett a nőre.
- Mit keresel itt? - kiáltott rá Rangiku, hangja tele volt dühvel és kétségbeeséssel.
- Gondoltam találkozhatnánk... - magyarázkodott az ezüsthajú.
- Hazudsz! - kiáltott újra, s előrántotta katanáját - Morogj, Haineko!
- Ó, hát így kell üdvözölni egy régi, kedves ismerőst? - hallatszott újra a dallamos hang, de most egy kis csalódottság is kiszűrődött a szavakból.
Kénytelen-kelletlen Gin is előkapta Zanpakutou-ját, mert a dühös nő támadásait másképp nem védhette volna ki.
- Most miért kell ez? Én tényleg csak látni akartalak! - próbálta csitítani a férfi.
- Most is hazudsz! Elhagytál! - zokogott a nő, miközben újra támadt - Sosem jelentettem neked semmit, nem?!
- Ne mondj ilyet! - vágott kétségbeesett arcot a férfi is.
Tudta, hogy nem számíthat valami fényes fogadtatásra, de nem gondolta volna, hogy Rangiku ennyire zaklatott. És ez a zaklatottság csakis azt a hitét erősítette, hogy még mindig fontos helyet foglal el a nő szívében.
Hirtelen a vörös hajú mögé került.
- Ne csináld ezt, kérlek! - tett egy utolsó próbát, de nem használt.
A nő ismét támadt, s ebbe a csapásba minden erejét belevitte. Ginnek muszáj volt ellen támadnia, ha nem akart nagyon súlyosan megsérülni, vagy akár meghalni is.
Shinsou megnyúlt, s pengéje átvágta Rangiku kimonóját melle felett, s a jobb vállát szúrta át.
A nő fájdalmasan kapott sebéhez, s térdre rogyott.
- Sajnálom, Rangiku... Nem volt más választásom... - fektette ölébe a megsebzett shinigamit az ezüsthajú dezertőr. Letépte arrancar egyenruhájának ujját, s bekötötte az erősen vérző sérülést.
Ekkor vette csak észre, hogy a szakadt shinigami ruhából egy ezüstlánc vége áll ki. Óvatosan ujjai közé vette, majd a teljes ékszert kihúzta a fekete anyagcafatok közül.
- Hát ezt meg kitől kaptad? - nézett szomorúan a láncra, hisz a két egymásba kapcsolódó gyűrű összetartozást, vagy inkább szerelmet jelent.
Ekkor gondolt csak arra a lehetőségre, hogy a karjaiban fekvő gyönyörű nő már másé. Erre a gondolatra összeszorult a szíve.
Rangiku tüntetőleg elfordította arcát, hogy a férfi ne lássa újra előbukó könnyeit.
- Kérlek, válaszolj - suttogta szomorúan Gin.
- Miért akarod ennyire tudni? - nyögte ki a nő nagy nehezen a szavakat.
- Mert még mindig fontos vagy nekem - jött az egyszerű, tömör válasz.
Erre Rangiku már pityeregve nézett oda.
- Most meg mi a baj? Valami rosszat mondtam? - esett újra kétségbe a férfi.
- Az... az a Te születésnapi ajándékod lett volna - sírt fel, s vörös tincsei ellepték arcát.
De Gin visszaigazította a rakoncátlan hajszálakat, s a láncot nyakába vette.
- Köszönöm.
Ekkor érzékelte, hogy két társa elesett, s a másik két shinigami is feléjük tart.
- Mennem kell - nézett szomorúan Rangikura.
- Ne, Kérlek, Gin maradj velem! - kiáltott és ült fel egyszerre a nő, s fájdalom nyilallt a vállába.
- Muszáj... - ölelte át a nőt, s egyik kezével a vörös hajba túrt.
- Mindig Te leszel számomra a legfontosabb. Sosem felejtelek el, egy pillanatra sem.
- Én sem - válaszolta a nő.
Még egy simítás az arcra, egy gyors, érzelmekkel teli csók, s Gin már sehol sem volt. Rangiku is visszafeküdt, s várta, hogy Renji és Shuuhei rátaláljanak.
- Most igazat mondtál, ugye? - sóhajtott egyet, majd oldalra fordította a fejét, s elvesztette eszméletét a vérveszteségtől.

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat