Végre megtudhatjátok kié lett a dobogó 1.helye.

A nyertes pedig nem más mint,

Hirako Shinji!

Szívből gratulálunk neki:)

A 2.legjobb fanficc pedig

Shioushin Yoruichi-é lett.

 Shinji fanficce:

A 11. Osztag szállásán Ichigo és Yachiru beszélgetnek.

-Te Ichigo miért nem harcolsz Kempachival mostanság olyan letört. Mondta szomorú arckifejezéssel Yachiru. -Meg vagy te húzatva Kempachival nem harcolok hiszen ö egy örül.. Még a mondatot se fejezte be Kempachi megjelent az ajtóban és elő húzta a kardját és Ichigora mutatott vele. - Ichigo ki az örült? Kérdezte Kempachi Ichigoról. És vágott egyet a kardjával akkora ereje volt a csapásnak hogy ichigoról leszaggatta a ruhát.

Eközben a 6. Osztag szállásán.

-Kapitány tudja egy valamit nem értek. Mondta renji byakuyának.- Mit nem értesz renji? Kérdezte renjitől. -Ugye tudja, hogy ichigonak sokkal tartozunk amit aizen ellen tett legyőzte öt és megmentette a lelkek királyát akkor miért beszél vele állandóan olyan lekezelően? Kérdezte renji. -Na ezért nem lesz belőled soha kapitány, mert nem tudod felismerni az emberek erejét Kurosaki Ichigo csak egy ember ne kelljen, ere többet emlékeztesselek, mi pedig halálistenek vagyunk, nem kell senkivel illedelmesen beszélnünk a másik ok pedig az, hogy ö egy koszos senki én meg a Kuchiki ház feje vagyok. Válaszolta byakuya renjinek. -Na de kapitány. Mondta renji és byakuya elfordult tőle és elment.

Megint a 11. osztag szálásán.

Mindenki röhög még Kempachi is hogy ichigonak milyen kicsi a pöcse. -Ichigo ekkora pöcsel nem nagyon gizdunlnék. Mondta Kempachi ichigonak. De legnagyobb megdöbbenésünkre még byakuya is meg jelent és azt látta, hogy Ichigo egy függöny mögött bujkál és kempachiék meg fetrengenek a röhögéstől. -Mi a franc történik itt. Kérdezte byakuya. -Öcsém tudtad, hogy ichigonak tök kicsi a pöcse. Mondta Kempachi byakuyának. Amíg a két kapitány röhögőt addig ichigo meglógót magára öltve a függönyt. Eltelt 1 nap eltelt 2 nap ichigot nem találják. Miközben kempachi aludt ichigo kicsit ki preparálta a 11. osztag szállását és magát kempachit is. És mikor reggel felkelt kempachi és meg látta mi történt itt. Útnak eredt feldúlta az egész tiszta lelkek városát, de nem vette észre, hogy ö is ki lett preparálva, úgyhogy tütükében és sminkben rohangált a városban, és aki csak meg látta az kiröhögte. de mikor Yamamoto főkapitány elé érkezet akkor nem röhögőt a főkapitány, hanem szolt kempachinak hogy elég érdekes a mai sminkje és az öltözködési stílusa és kempachi végig nézet magán és meg fogadta, hogy megöli ichigot akármibe is kerül. De nem találta, sehol de nem adta föl.

VÉGE

 

Írta:  Hirako Shinji

Yoruichi fanficce:

Egyensúly

-  Hát te itt? Az, hogy lehet? 

- Hahaha. Hiányoztál hát gondoltam meglátogatlak! Miért? Nem szabad?

- De honnan tudtad. Ez lehetetlen. Te honnan tudtad. hogy én itt. itt vagyok? - Kérdeztem izgatottan. Úgy örülök. Annyi mindent szeretnék mutatni neki. Annyi mindent szeretnék kérdezni tőle. 

- Ah, az most nem érdekes, hiszen annyi mindent kellene megbeszélnünk. - Válaszolta Kyoji egy elégedett mosollyal az ő nyugtató és elcsábító mosolyával. - Majd elárulom, hogy, hogy találtam rád, ha te válaszoltál minden kérdésemre Yoruichi! - Kacsintott rám és belenyúlt a nadrágzsebébe egy lila kendőt vett elő. Azt a lila kendőt, amit én adtam neki még sok sok évvel ezelőtt , búcsú ajándék képen.

- Fordulj meg és hunyd be a szemed!  - Úgy tettem, ahogy ő kérte és megfordultam. Ahogy átnyúlt a vállam felett az a finom illat, amit utoljára. nemi is tudom több mint 150 évvel ezelőtt?  Ez, az az illat volt, amit álmaimban is sokszor kerestem, újra megcsapta az orromat. Lehunytam a szemem és beleszippantottam egy nagyot a levegőbe. Amikor újra kinyitottam a szemem már csak egy nagy feketeséget láttam.

Éreztem, ahogy megfogja a kezemet.

- És most kövess. -  Megrántotta a kezem és elkezdett futni.

- Hékás én nem látok semmit. Ne olyan gyorsan! Nem akarok elesni. - Ordítottam magam elé.

- Ne aggódj, nem fogsz elesni csak, bízz bennem!

 Végre megálltunk.

- Hol vagyunk? - kérdeztem izgatottan.

- Hogy hol? Gyönyörű kecses virágok borítják ezt a helyet. A fák szinte a felhőket karcolják és a nap sugarai lágyan megvilágítják azokat a helyeket, amiket a fák már nem tudtak eltakarni. Ez az a hely ahova nyugtalankodva menekültem és ahonnan nyugodtan távoztam.  De mindjárt leveszem a kendőt és akkor te is láthatod. - A gyengéd kezeivel ki csomózta a kendőt és az a földre hullott. Én lassan kinyitottam a szemem és megláttam azt , amiről beszélt. Ismertem ezt az eldugott erdőt hisz folyton ide jártunk Kyoji-val.

- Hát nem gyönyörű? - Kérdezte mély és komoly hangon.

- De az! - Mást nem tudtam kipréselni a nyelvemmel, elragadott a meghatódottság. De könnyeket nem engedtem kicsordulni. Erősnek kell maradnom.

- Megváltozott. Csak úgy, mint te. Csak míg te erős és lélegzetelállító lettél ez a darab föld elkezdte elveszíteni a gyönyörét.  - A mindig mosolygós arcán most szomorúság uralkodott. Ahogy én is jobban megvizsgáltam a helyet észrevettem, amit nem akartam. Igaza volt a virágok már nem olyan színesek, mint régen a fákban sincs már annyi erő és a tündöklő folyó sem olyan tiszta és kék, mint  akkor volt.

- Ha egy idegen látná ezt, az első gondolata az lenne, hogy ez a hely meseszép. De mi, akik már régóta ismerjük, tudjuk, hogy öregszik és volt már ennél sokkal szebb is. Nehéz bele gondolni, hogy egyszer az összes szép dolog el fog veszni.

- Nem baj, majd lesz helyette másik! - Válaszolta szórakozottan és odalépett a sok szép virág legszebbikéhez. A finom ujjaival körbe fonta a vörös pöttyökkel beborított fehér orchideát. A virágot közelebb húzva a fejéhez, majd megszagolta. Aztán egy könyörtelen mozdulattal letépte a növényt, majd mellém lépett, megfogta a jobb kezem és bele nyomta. Hátat fordított nekem és hagyta, hogy elpiruljak. Majd pár pillanat múlva a biztos lábai sebesen vitték előre, majd megtorpant, s leült a legnagyobb és legbölcsebb fa tövébe. A szép kék szemei a tükörsima vizet fürkészték, mintha keresett volna valamit, valamit ami már rég elveszett. Amikor végre magamhoz tértem a bal fülem mögé helyeztem a növényt és utána futottam. majd lehuppantam mellé a fűbe. Most jobban megvizsgáltam,  sokat változott. Hová lett az az örök jó kedvű gyenge Kyoji? Akit régen ismertem kisfiút most fölváltotta egy komoly erős és érett férfi.  A haja, mint régen most is tüskékben az ég felé meredt és pár tincs belelógott a szigorú tekintetű sötét szemébe. A csupasz felsőtestét piros bőrdzseki fedte, de nem volt becipzárazva, így megpillantottam egy tetoválást a hasán. Teljesen úgy nézett ki, mint egy alkimista kör. A lábához fekete bőrnaci simult és végül egy fekete csizmában tűnt el. Egyikünk sem szólt egy szót sem csak ültünk egymás mellett. De nem volt szükség szavakra így is nagyon boldog voltam. Leírhatatlanul boldog, hogy újra láthatom az első barátomat. Bár fiú volt, de ő volt a legjobb barátom, mindig megértett és megvédett, ő volt Matsumura Kyoji! A legerősebb kötelék kötött hozzá, de sosem voltam szerelmes belé. Kyoji nagyon fontos volt a számomra akárcsak most.

- Hallottam, hogy egy sorozat gyilkos van a városban. - Törte meg a csendet Matsumura.

- Hát igen, valaki vagy valami embereket gyilkol, de nem elég hogy megöli meg is kínozza őket, majd lenyúzza a bőrt a testükről. - Mondtam és lehajtottam a fejem.

- Au! -  Kyoji csak ennyit reagált.

- Hát igen, egy hülye szadista! - Húztam föl magam. - Ráadásul mostanában annyi a lidérc nem győzzük ölni őket.

- Tényleg sok lidérccel küzdöttem meg amikor ide jöttem. De ne aggódj, én majd megvédelek! - Ezzel a mondattal átölelt és magához szorított. Én lehunytam a szemem. Úgy örülök, ilyen boldog már nagyon rég voltam és tudom, hogy ez nem tarthat örökké. A jó után mindig ugyan akkora mértékben megjelenik a rossz is. De ez most nem fontos és lassan teljesen megadtam magam a nyugalomnak és álomba merültem. Amikor felébredtem kínzó fájdalmat éreztem fejemben. Mikor jobban lettem észrevettem, hogy egyedül vagyok. Kyoji eltűnt!  Föl álltam és nekitámaszkodtam a mellettem lévő fának.

- Hova a fenébe tűnhetett? - Körül néztem, de nem láttam túl sokat. Már este volt és nem érdekelt semmi, csak, hogy haza mehessek. Bukdácsolva elindultam vissza az Urahara shopba. Utána egy hétig nem láttam pedig mindenhol őt kerestem.  De nem volt sok időm keresgélni rengeteg lidérc jelent ment Karakura városban. Soul Societyben is valaki elkezdte a mészárlást.  

- Ma már 10 lidérc, pedig még csak délelőtt 10 óra van. Ezek nagyon erősek és okosak is, teljesen kifáradtam, - panaszkodtam magamnak. Az utcák kihaltak voltak, az emberek már nem mertek kimozdulni a házukból. Megpillantottam valakit felém közelíteni.  Reflexből támadó állásba álltam de aztán megnyugodtam, amikor megláttam, hogy ki az.

- Oh, Soi Fong! - Mondtam meglepetten.

-Yoruichi-sama - Ahogy közelebb került hozzám észrevettem, hogy súlyosan megsebesült, aztán összeesett.

- Soi Fong! - Kiáltottam fel és észvesztve rohantam oda hozzá.

- Meg-támadtak min-ket. Nem tud-tam mit tenni túl. túl sokan voltak és túl erősek. -Préselte ki a szavakat a száján.

- Ne! Ne beszélj! Túl sok vért vesztettél. Orvosra van szükséged.

- Várj- Emeltem volna fel, hogy elvigyem az Urahara shopba, de ő megállított. - Én jól leszek, hamar meg fog az osztagom találni, de rengetegen fognak meghalni, ha te nem segítesz.

- Ez biztos?  Nem tetszik ez nekem, hogy csak úgy itt hagyjalak- Aztán embereket hallottam közeledni, pár shinigami erre jár. - Hát jó megyek. Nem lesz semmi baj. - Letettem a földre és felálltam.

-  Sajnálom. sajnálom, hogy nem tudok segíte-ni neked! -Nyögte a fájdalomtól.

- Emiatt ne aggódj!- Mosolyodtam el és elindultam azon az úton ahonnan Soi Fong érkezett.  Hamarosan egy nagyon erős lélekenergiát éreztem meg. Egy régi gyárból jött.  Beléptem és egy csomó embert pillantottam meg a földön. Hamar ráeszméltem, hogy ezek mind shinigamik. A helyiséget teljesen beborította a vér fémes szaga.

- Itt nagy öldöklés folyhatott, de hol van a tettes? -  Szorítottam össze az öklöm, mert felismertem a 10. Osztag hadnagyát: Matsumoto Rangiku-t. Oda mentem hozzá, a földön feküdt elterülve. Szerencsére még élt.  A pulzusát nagyon halványan, de még éreztem.  Felálltam és körülnéztem, egy másik helyiség bejáratát pillantottam meg. Az ajtót valaki letépte és az most a szoba másik felében hevert. Elindultam a bejárat felé. Ahogy közelebb értem sok dolog kezdett egyre jobban kirajzolódni.  Emberek voltak fölakasztva és mindnek le volt nyúzva a bőre. A szívem hevesen dobogott, és szélsebesen pumpálta az ereimbe a vért. Beleptem a szobába semmit sem lehetett látni.

- Tudom, hogy itt vagy gyere elő! - Éreztem, hogy remeg hangom. - Mutasd magad!

- Yoruichi? - Hátam mögül jött a hang. Jól ismertem ezt a hangot, megfordultam és ö volt az Kyoji. A földön feküdt, tetőtől talpig véres volt.

- Kyoji mi történt veled? Eltűntél és most megint itt vagy? Ki tette ezt veled? - Kérdeztem mellette térdelve.

- Csak, én akartam megtalálni és megölni a gyilkost. Miattad akartam. Gyere közelebb!

- Yoruichi Tűnj el onnan!!! - Figyelmeztettet valaki a hátam mögül, de már késő volt. Éles fájdalom hasított a gyomromba, odakaptam és vér tapadt a kezemhez, a saját vérem.  Fel akartam kiáltani, de nem jött ki hang a torkomon a sokk miatt. Megfagyott az ereimben a vér a gondolattól hogy a gyilkos mindvégig az én barátom volt. Elterültem a földön, ekkor ö felnevetett az ördögi nevetés betöltötte az egész szobát.

- De miért csinálod ezt? - Motyogtam magam elé.

- Miért? Hát érted. meg egy kis szórakozásis kell! Meg akartalak menteni a halálistenektől!

- De hát akkor miért szúrtál meg?

- Nyisd már ki a szemed te csak egy eszköz voltál számomra, hogy több embert ölhessek és most mivel ennyit segítettél megmentelek téged is a szenvedéstől. Remélem örülni, fogsz - Megint azt az ördögi nevetést hallatja.  Aztán a kezébe vesz egy szimpla vasrudat és a feje fölé emeli. Én lehunyom a szemem és várok, de semmi nem történik. 

- Mit csinálsz? Te máskor két ütésből elintéznéd. Mi van veled Yoruichi? - Amikor kinyitom a szemem Urahararát pillantom meg kivédte Kyoji ütését.

- Urahara?

- Állj fel és intézd el most!

- De nem tudom! Nem fog menni! - Tiltakoztam.

- Tudom, hogy ez most fáj, és nagy sokk lehet, de ne gondolj rá úgy, mint egy barát, az a Kyoji nem létezik az csak egy illúzió volt, egy szép állom, de most már ideje felébredni!

- Miért nem intézed el te? Neked is menne.

- Hé, még én is itt vagyok. - Szállt be a beszélgetésbe az áruló. Kyoji eldobta a vas rudat és odébb lökte Uraharát. - A tiétek. - Mikor ezt kimondta egyszerre megszámlálhatatlan mennyiségű lidérc támadtak meg Kisuke-t. Ezek meg honnan jöttek? Kérdezem magamtól. Kisuke nagyon erős, de még ő sem tud elbánni ennyi lidérccel és egyáltalán hol vannak a többiek? Ebből elegem van, nem engedem, hogy bántsa Kisukét nem. Felálltam és hasba rúgtam háromszor Kyojit.

- Hagyd abba! Hívd, vissza őket vagy különben megöllek! - Majd arcon vágtam.

- Mi van, már nem vagyok olyan fontos számodra? - Kérdezte egy szánalmas hangon.

- Te akartad. - Mosolyodtam el. Felkaptam azt a vasrudat amit Kyoji dobott el és rátámadtam, beleszúrtam egyenesen a gyomrába majd még egyszer és végül a vállába.  A rudat a testében hagyva hátráltam.  Ő egy könnyű mozdulattal kirántotta a vasat a vállából és a falhoz vágta. Akkor én ökölbe szorítottam a kezem és egyenesen az arcát céloztam meg, ő könnyűszerrel kivédte, de a balhorog betalált. Vért köpött a földre.  Nekem elegem volt minél hamarabb be akartam fejezni ezért villámcsapással támadtam. Nekikészültem és megtámadtam ő ájultan terült el a földön. Annyira ideges lettem, hogy észre se vettem, hogy a lidércek eltűntek.  A szememmel Uraharát kerestem majd az egyik sarokban megláttam a földön heverve. Oda rohantam mellé.

- Jól vagy? -Kérdeztem aggodva.

- Na, látod ügyes voltál. Sikerült. Tudtam én! - Válaszolta. Én elmosolyodtam és átöleltem. 

- Au! Óvatosan ez fáj ám!

- Úgy örülök.

- Ne bízd el magad! Nem volt valami erős ellenfél.  - Nevettünk fel egyszerre. Urahara mentett meg, ha nem jön, akkor biztos meghalok. Végre vége ennek a borzasztó napnak. így egy új jó kezdődhet. De vajon ez a jó meddig fog tartani majd?

By Yoruichi

Oldal: Versenyzők fanficcei
Bleach nevelde - © 2008 - 2024 - bleachfansaito.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat